Te jó ég, havazik!

Lappföldön elpilled néha az ember. Ilyenkor behúzódik a kotába: ez egy egész sátor, amelynek közepén pattogva ég a tűz. Ilyen tompult állapotában az ember szó nélkül elfogadja a forró kávét, és természetesen az otthon maradottakra gondol. Ám ekkor belép egy medveszőrbe (bőrbe?) öltözött fiatal nő. Kicsit színész, kicsit popsztár, ám ősi lapp (számi) énekeket énekel, egyetlen gitár kíséretében. Nincs vita, ez mindenkinek jólesik.

Lappföldön egyébiránt október 10-én hó esik, igaz idén először. (Budapesten közel 23 fok volt ekkor.) A budapesti ember kinéz lappföldi szállásának ablakán és így szól: te jó ég! Kicsivel később teljes erőből hógolyóval arcon dob egy óriás termetű thaiföldi tudósítót, akinek csak ritkán van része ilyesmikben.

Reggel kilenc óra körül azonban már mindenki megbékül. Egy vendéglőszerű helyiségbe érkezünk – mindezt onnan lehetett tudni, hogy egy falapra felvéstek néhány árat, ez lehet az étlap, gondoltuk – és mindahányan megkapjuk a falapunkat lazaccal és rénszarvashússal. Ekkor előtoppan egy farmer. A farmer természetesen a rénszarvasairól beszél.

This entry was posted in Észak-Európa and tagged , , , . Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

There are no comments yet, add one below.

Leave a Comment