Végül egy – hétköznaponként halászok által használt – szigetre visz a hidroplán. Sajttal kínálnak. A hirtelenül festett természet számtalan erdei bogyót tartogat így ősszel, amelyekből a sajtokhoz remekül illő lekvár készül: mennyei ízorgia. Hogy csak egyet emeljek ki: Lappföld igazi mocsáriszeder-bánya.
Merengésre nincs idő, a jelenlévők egy emberként a hajópalló irányába néznek: valami készül. És lőn. Olvasóink türelmét kérem, ígérem, nem csap át komolytalanba az útleírás. De azt történt, hogy az Inari-tó vizéből, a hajópallók mögül előbukkant két búvár, fejükön szarvasagancsokkal és zöld lombokkal. Fújtatva toltak maguk előtt egy kis zöld mohaszigetet, amelyből két füstölgő-világító fáklyaszerű valami állt ki, aztán a szigetecskéből előhúztak egy 1923-as évjáratú Armagnac konyakot. Íme, a helyi üvegestánc.