A Francia Riviéra októberben

Kilenc város, köztük Genf, Montpellier, Monte Carlo, Nizza és Avignon, valamint ötven óra vonatozás és rengeteg látnivaló fért bele abba a hét szűk októberi napba, amely akkor is kevés lett volna, ha csak egyet választunk a fenti városok közül. Volt, ahol csak egy napot, volt, ahol hármat töltöttünk. Zürichre kilenc percünk, Genfre egy óránk maradt. De kaszinóztunk Monte Carlóban, átmentünk a híres Forma-1-es alagúton, felmásztunk egy bálnavadászok ellen küzdő hajóra, fürödtünk a tengerben, vacsoráztunk Nizzában, megkóstoltuk a világ legjobb süteményeit, irigyeltük az Avignonban raboskodó pápákat, láttuk és megtudtuk, hogy Montpellier főterén minden olyan, mint Párizsban, csak sokkal kisebb.

Bécs-Montpellier 18 óra alatt

Egy volt osztálytárs invitált meg minket Dél-Franciaország egyetemi városába, Montpellierbe. Hárman vágtunk neki a nagy útnak, a fiatalok kedvenc és olcsónak számító utazási módszerét kipróbálva. InterRail jegyet vásároltunk potom 60 ezer forintért, ami első hallásra soknak tűnik, de egy hónapig Európa összes országában használható, szinte minden vasútvonalon. Nekünk egy hétre is megérte, hiszen 60 ezer forintból, rendes vonatjegyeket vásárolva nem utazhattunk volna ennyit.

InterRail

Vonatunk Bécsből indul (az InterRail jegyet saját országunkban nem használhatjuk), amelyet majdnem le is késünk: nem vagyunk képesek autóval megtalálni a Westbahnhof-ot, pedig ugye ott van a Mariahilfer strasse legvégén. Felszállunk a vonatra, amely azonnal indul is: 21:25-kor elkezdődik hatalmas utazásunk.

Utunk első szakasza hosszú és unalmas, de szerencsére kényelmes. A vonaton találunk olyan üléseket, amelyek ledöntve kellemes fekvőhellyé válnak: reggel hatig alszunk, amikor megérkezünk Zürichbe. Itt kilenc perc alatt megtekintjük a pályaudvar belsejét (a mi nyugatink szebb!), majd 6:34-kor indulunk is tovább. Keresztülrobogunk Svájcon. Az országból Genfsajnos nem sokat látunk, hiszen a nap ilyenkor októberben már későn kel…

Örömmel vesszük észre, hogy InterRail jegyünk olyan, mint egy V.I.P. kártya: felmutatva a kalauzok elmosolyodnak, majd jó utat kívánnak. Csak egy-kettő vetemedik arra az egész utazásunk alatt, hogy saját kezébe véve ellenőrizze is jegyeinket.

Genfbe érkezünk 9 óra harminc körül, ahol bő egy órát tudunk eltölteni. Szitáló esőben sétálunk körbe a kihalt belvárosban. Elkezdjük számolni a banképületeket, de rájövünk: felesleges. Szinte minden második az. A gyorséttermek csak 10-kor nyitnak, inkább lesétálunk a Genfi-tóig, ami szép, csak a ködben és az esőben nem látni túl messzire. Megcsodálunk néhány luxusautót, majd indulunk vissza az állomásra, ahonnan 10 óra 45-kor robog el a vonatunk.

Többet már nem is kell átszállnunk egészen Montpellierig. Örömünkben meglátogatjuk a büfékocsit, ahol csekély 1200 forintért vásárolunk két 3,33 decis citromos üdítőitalt….

This entry was posted in Európa and tagged , , , . Bookmark the permalink. Follow any comments here with the RSS feed for this post. Post a comment or leave a trackback: Trackback URL.

There are no comments yet, add one below.

Leave a Comment